Tanár: Van házid?
Diák: Van. Töltsek?
Tanár: Órát szeretnék tartani!
Diák: Levegyem a falról?
Tanár: Szeretném látni anyukádat!
Diák: Hozzak róla fényképet?
Tanár: Kiváglak az óráról!
Diák: Ollót adjak?
Tanár: Az iskolába dolgozni kell!
Diák: Akkor hol van a fizetésünk?
Tanár: Húzz le az igazgatóiba!
Diák: Van köteled?
Tanár: Kibaszlak az iskolából!
Diák: Mi van már molesztálunk is?
- Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot.
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk. Valószínűleg egy hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!
- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember az alapfokon.
A tanítónő felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- .. Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer: Itt nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?
- Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön a legmagasabb fok.
A tanító néni felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Már megint te vagy, te hülye ku…. Menjél vissza a jó ku.. anyádba, ahonnan jöttél. Vagy hülye vagy, vagy te engem akarsz….
- Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka.
Egy vöröshajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
- Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat!
- Mutasd meg, Jenőke.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Itt Zolika, volt valami hívás a számomra?
Egyetemista srác a kisboltban:
- Csókolom, egy arany Marlboro-t kérek.
- Rövidet?
- Na jó, akkor egy vodkát is!
A tanárnéni bejelenti, hogy holnap tanfelügyelő bácsi fog jönni és kérdezgetni fogja a gyerekeket. Tesznek is egy próbát:
- Ferike, neked mi a kedvenc állatod?
- A kutya
- És miért a kutya a kedvenced?
- Mert szép fehérek a fogai.
- És miért szépek a fogai?
- Mert Darlingot eszik.
- Ügyes!
- És neked Marcsika mi a kedvenc állatod?
- A cica.
- És miért a cica a kedvenc állatod?
- Mert szép fényes a szőre.
- És miért szép fényes a szőre?
- Mert mindig kikefélem.
- Ügyes!
- És neked mi a kedvenc állatod Móricka?
- A lepényhal.
- És miért a lepényhal a kedvenced?
- Mert szép lapos.
- És miért szép lapos?
- Mert megkúrta a bálna.
- Enyje, Móricka találj ki valami mást!
Másnap jön a tanfelügyelő bácsi, Mórickához érkezik. A tanárnő tiszta ideg.
- És neked mi a kedvenc állatod Móricka?
- A varangyos béka.
A tanárnő szívéről hatalmas kő esik le.
- És miért a varangyos béka a kedvenc állatod?
- Mert szép nagy gülü szemei vannak.
- És miért vannak szép nagy gülü szemei?
- Mert látta, hogy a bálna megkúrta a lepényhalat.
Iskolában a tanító néni elszavalja gyerekeknek a Nemzeti dalt, s mondja nekik, hogy másnapra hozzanak be egy tárgyat, aminek köze van a vershez. Másnap jönnek is a gyerekek sorban:
- Katika, te mit hoztál?
- A dédinagymamám keresztjét?
- Van a keresztnek köze a vershez?
- Persze, hát benne van, hogy “Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak…”
- Ügyes vagy, Katika! Te, Pistike, mit hoztál?
- A nagyapám óraláncát.
- Van az óraláncnak köze a vershez?
- Persze, hát benne van, hogy “Fényesebb a láncnál a kard…”
- Na és te, Móriczka, mit hoztál?
- A mininszterelnök fényképét.
- Na de Móriczka, hát neki mi köze lenne a nemzeti dalhoz?
- Hát benne van a versben, hogy “Sehonnai bitang ember…”
- Pistike! Tegnap miért hiányoztál az iskolából? – kérdezi a tanító néni.
- Mert a nagypapát temettük.
- Rendben van, de ez többet ne forduljon elő!
Gyerekek! Megcsináltátok a házi-feladatot? – kérdezi a tanárnéni az
alsósokat.
- Iiiiigen.
- Hát te Orsós Gáspárka, elkészítetted a házi-feladatot?
- Kezsit csókolom á tánítónéninek, há’persze hogy megcsinyátam!
- Hát akkor mutasd meg.
- Há esküszöm a nővírem íletire hogy megcsinyátam!!!
Haza megy a kis Gazsi, hát a nővére ki van terítve a konyhaasztalon, és körülötte sír az egész família. Másnap ismét az iskolában:
- Orsós Gáspárka! Szeretném látni a házifeladatodat.
- Csókolom tánítónéni, hát ín tínyleg megcsinyátam, csák teccik tudni
mostán nem hoztam el. De esküszöm az anyám íletire, hogy megcsinyáltam!
Gazsi hazaér, hát ott fekszik az anyja felravatalozva, gyászban az egész cigánytelep. Harmadnap:
- Gazsika. Mára csináltál házifeladatot?
- Hát ín tínyleg csinyátam tánítónéni csókolom… az apám íletire
esküszöm!! ….
Gazsika hazaindul, útközben találkozik a faterjával, aki egy kofferral a kezében menekül a putriból.
- Dikmá, hát hova dzsámálsz Dáde?!
- Én esztet nem bírom Gazsi fijjam, én elmegyek innen!! Először a nővéred, aztán idesanyád, most meg a bátyád Menyus…
Biológia vizsgán az egyik diáknak az volt a tétele, hogy a madarakat a lábuk alapján kellett felismernie. Persze megbukott. Már kint volt a teremből, viszi magával az indexét (amibe még nem volt beírva az egyes). Erre a tanár:
- Hogy is hívták magát?
Erre a diák a folyosóról bedugta a lábát az ajtónál és ezt monda:
- Találja ki!
A helyi tűzoltóság előadást tart a gyerekeknek. A bemutató után a tűzoltó feltette a következő kérdést:
- Gyerekek, mit csináltok, ha meglátjátok, hogy ég a kabátotok?
Megszólal Pistike:
- Nem veszem fel!
Patikában egy kisfiú:
- Csókolom, kérek egy csomag óvszert.
- Először is, az nem gyereknek való. Másodszor: jöjjön érte apukád, mert ő tudja milyen méretre van szüksége.
- Először is, nem gyereknek kell, hanem gyerek ellen. Másodszor, nem apukámnak, hanem anyukámnak lesz, aki nyaralni megy és nem tudja, hogy ott milyen méretekre lesz szüksége.
